A mező jelentősége
Bert Hellinger a családfelállítás működését egy szellemi mezővel magyarázza, amit Rupert Sheldrake biológus morfogenetikus mezőként írt le. A „morfe” struktúrát, formát jelent, a „genesis” pedig keletkezést. Sheldrake szerint a mezőnek emlékezete van. Megfigyelése szerint, amikor valami újra van lehetősége a mezőnek, ismétli önmagát. Szerinte a természet törvényei állandó ismétlődésekből állnak. A mező önmagában nem tudja a keletkező „hibákat kijavítani”, a rendet helyreállítani, ezért egy új, kívülről jövő impulzusra, szellemi erőre van szüksége. A szellemi mező vagy mező ezen az elméleti alapon működik.
A gyakorlatban ez a következőképpen valósul meg:
A résztvevők félkör, vagy kör alakban ülnek. Ez az a tér, ahol a mező működésbe lép, ahol dolgozni tudunk. Sokak számára meglepő lehet, de nem állításvezető vezeti az állításokat, nem ő adja meg az irányt, mégcsak nem is a csoport, hanem maga a mező. Nem a véletlen műve, hogy kik jönnek el az adott csoportba, vagyis a folyamat már akkor elkezdődik, amikor a résztvevők jelentkezni kezdenek, és amikor egy csoport meghirdetésre kerül. A mező létezik, és olyan intelligenciával és tudással bír, amit nem tudunk mihez hasonlítani, nem tudunk emberi szavakkal elmagyarázni, hiszen túlmutat a mi halandó elménk határain és befogadó képességén. A mező adja meg a családállítások irányát, a jó megoldásokat. Azt is mondhatjuk, nem mi használjuk a mezőt a saját céljaink elérésére, hanem a mező használ minket – a csoportot, a vezetőt, a képviselőket a megoldásra, saját céljai elérésére.
Ugye, hogy megnyugtatóbb érzés úgy gondolni egy problémára, hogy az nem csak a Te sajátod egyedül, és még csak nem is azért van, hogy megkeserítse az életedet, hanem a családi mező a rendszer valahol megsérült, és valamilyen megoldásra törekszik, amit jelen esetben rajtad keresztül ér el. Ha így közeledünk a gondjaink felé, akkor sokkal könnyebben elfogadjuk azt is, hogy valóban a Mező az, aki dolgozik, és használ minket a célja eléréséhez.
A Mező mint egy kollektív tudattalan működik, minden tudás és minden emlék tárolódik benne, és tovább is adódik. Rupert Sheldrake a következőt írja róla Az állatok hetedik érzéke című írásában:
„A morfogenetikus mezők összefüggenek egymással, és időben, valamint térben koordinálják egy rendszer részeit. Emlékeket hordoznak magukban előző, hasonló rendszerekről. Az emberi és szociális csoportok, valamint a törzsek és családok a morfogenetikus mezőik révén egyfajta kollektív emlékezetet örökölnek. Az ősök szokásai, hagyományai és szemléletmódja befolyásolja a jelenleg élők viselkedését, mégpedig mind tudatosan, mind tudattalanul. Valamennyien összeköttetésbe kerülünk a kollektív emlékekkel, akárcsak – ahogy C. G. Jung, a pszichológus rámutatott – a „kollektív tudattalannal”.
Természetesen az állításvezetőnek is van feladata, ő tartja egyben a csoportot, és figyeli a Mező működését is. Ahhoz, hogy a Mező működhessen, teljes szándéknélküliségre van szükség, mindenki részéről, ezért az egónknak vissza kell húzódni, és önfeledten, alázattal átadni magunkat annak a folyamatnak, aminek részesei lehetünk.
